Mi fán terem az ikebana?

Az ikebana (生け花) a japán virágrendezés művészete, mely szó szerint „élő virágot” jelent, de nevezik még kadónak (華道), a „virágok útjának” is. Ezt a művészetet elsősorban a japán esztétika különbözteti meg a nyugati virágrendezéstől. Az ikebana – mint minden japán művészet – kerüli a szimmetriát, nagy hangsúlyt fektet az üres terekre és nem használ túl sok viráganyagot sem, a kompozíciók mindig szellősek maradnak. Ezek a szabályok épphogy ellentmondanak a nyugati virágtál-készítés alapelveinek, amelyben a szimmetria és az üres helyek minél több virággal való kitöltése dominál. Talán az egyetlen alapelv, ami megegyezik az ikebanában és a megszokott virágkötészetben, hogy a páros számokat amennyire lehet, kerülik.

Az ikebana lényegét leginkább az alábbi idézettel tudnám megragadni:

„Az ember régtől fogva gyönyörködteti szemét otthona vázáiba rendezett virágaival, de ez még nem művészet. Az igazi művészethez egyetlen út vezet: ha az ember felismeri a növény legtermészetesebb formáját, amilyen a növény kint a mezőn, fent a domboldalon, vagy lent a vízparton. S e természetes növényi lét láttán felismeri önmaga lényegét, a saját lelkében éledő legbensőbb szépséget.”
(Ikenobó Szennó, az idézet forrása: Ivaki Tosiko: Ikebana, Natura, Budapest, 1978.)

Ebben az idézetben tulajdonképpen minden benne van, amit az ikebana lényegéről tudni érdemes.

  1. Ismerjük fel a növény természetes szépségét!
  2. Emeljük ki!
  3. Ezáltal tanuljunk saját magunkról is valamit!

Egyszerűnek tűnik, de pont ebben a látszólagos egyszerűségben rejlik az ikebana titka.

Az ikebana története dióhéjban

Az ikebana kialakulásában szerepe volt a hagyományos buddhista virágfelajánlásoknak, majd a középkorban megszülető, új, zen esztétikának is, de elsősorban a teaszertartáshoz köthető, melyben sokáig díszítő, kiegészítő szerepet játszott csabana (tea-virág) néven.

Az első, igazi ikebana iskola a 15. században alapított Ikenobó volt, melynek meghatározó elrendezése, a tatebana (立花, álló virágok), egy kezdeti, igen kreatív szakasz után hamar formalizált iskolává alakult. Az Edo-korban a polgári kultúra virágzásával aztán újabb és újabb iskolák alakultak, úgy, mint a Korjú, Ensú vagy a Misó, integrálódva a sokoldalú premodern Edo kultúrába.

Újabb nagy változást az ország kapuinak 19. században történt megnyitása jelentett, amikor minden nagy nyugati kulturális irányzat egyszerre áramlott be az országba – együtt az újfajta növények, virágok sokaságával. A Meidzsi kor után alapított iskolák közül a leghíresebbek talán a Szógecu és az Óhara – ez utóbbi teremtette meg a moribana (盛花, egymásra halmozott virágok) stílust, amelyben már nem csak vázákba, hanem tálakba is készítettek elrendezéseket, új, nyugati virágokból.

imgp2755

Amit az ikebanáról tudni érdemes

Eredetileg tehát az ikebana vázába készült, a virágtálak használata viszonylag új fejlemény. Mára azonban mindkét forma elterjedt, sőt, a tál használata talán kicsit népszerűbb is.

Sokszor kérdezik tőlem, hogy hol lehet venni ikebanát? Sajnos azonban, az ikebana, természeténél fogva, nem szállítható, ugyanis olyan technikákkal rögzítik, hogy igen könnyen elmozdulhat. Emellett a készítőnek figyelembe kell vennie azt is, hogy hová készül a mű, így minden ikebana egyedi és megismételhetetlen. Szétszedhető és újra összerakható, de akkor már mégsem lesz ugyanolyan. Japánban, ha egy rendezvényre ikebana díszítést kérnek, a művész odamegy a helyszínre az eszközeivel és virágaival és ott helyben készíti el azt.

Formáját tekintve, az ikebanában a háromszög dominál. Minden kompozíció három fő ágból (virágból) áll ugyanis, melyek az eget (ten, 天), földet (csi, 地) és embert (dzsin, 人) jelképezik.  Ezek úgy helyezkednek el, hogy az ég felül, a föld alul található, míg középen van az ember, aki összeköti a kettőt. Az ágak mindig egy pontból indulnak, ezzel szimbolizálva az egységet.

ikebana_haromszog

Az ikebana a gyakorlatban

Aki érez magában kedvet, nyugodtan álljon neki otthon az ikebanázásnak! Természetesen ez egy olyan művészet, melynek elsajátításához hosszú évek kellenek, így az otthoni művek sosem lesznek olyanok, mint amiket egy nagymester alkotott – de nem is ez a cél! A cél az, hogy kreatívan töltsük el szabadidőnket és alkossunk valamit.

Ahhoz, hogy ikebanát készíthessünk, az alábbiakra van szükségünk:

  • virágok
  • egy tál
  • egy kenzan (fém tüskepárna), hiányában tűzőhab (oázis)
  • olló
  • víz
  • munkaasztal, lehetőleg letakarva újságpapírral

Látható, hogy az egyetlen speciális eszköz, amire szükségünk van, a kenzannak nevezett fém tüskepárna. Régen Magyarországon is alkalmazták a virágkötészetben, mára azokban annyira elveszítette a népszerűségét, hogy itthon gyakorlatilag beszerezhetetlen. (Külföldi oldalakról lehet rendelni, de amíg valaki csak ismerkedik az ikebanával, addig szerintem felesleges komolyan beruházni erre.) A kenzan arra szolgál, hogy beletűzzük a virágokat, ágakat, így a virágboltokban kapható tűzőhabbal (oázis) tökéletesen helyettesíthető.

kenzan

Ollóból is tökéletesen megteszi az otthoni konyhai olló (faágakhoz metszőolló), tálból a salátás vagy süteménykínáló tál.

A virágok kiválasztásánál törekedjünk a szezonalitásra. Tavasszal pl. használhatunk virágzó gyümölcsfaágakat, nyáron nádat, ősszel krizantémot, télen fenyőágat. A lényeg az, hogy minél jobban megragadjuk az adott évszak jellegzetességeit. (Ráadásul az anyagok beszerzésével is könnyebb dolgunk lesz, hiszen például a kertből is szedhetünk virágokat.) Törekedjünk minél több ág és zöld levél használatára és soha ne használjunk szárazvirágot. (Hiszen az ikebana jelentése élő virágok.)

Nem kell túl sok virágot használni. A három fő ág mellett természetesen legyen néhány kitöltő elem, de nem kell telezsúfolni minden üres teret. Ne feledd, mindig törekedj az aszimmetriára, légiességre, teremtsd meg az üres terek és a virágok közti harmóniát!

Mindenkinek jó munkát és jó szórakozást kívánok!

Készítettél esetleg egy ikebanát otthon? Mutasd meg kommentben! 🙂


Ha tetszett a cikk, kövess Facebookon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Üzemelteti a(z) WordPress | Téma: Baskerville 2 by Anders Noren.

Fel ↑