A hét napjainak japán elnevezései egyenesen a Római Birodalomból származnak!

A hét napjainak elnevezése mögött elképesztő történet húzódik. Amikor először jöttem rá, hogy az angol Sunday és a japán nicsijóbi is szó szerint azt jelenti, „a Nap + nap”, majd belegondoltam, hogy a Monday akár Moonday is lehetett valamikor, azaz „Hold + nap”, pont mind a japán dojóbi – hát megmondom őszintén, nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen rejtett összefüggésekre bukkantam. Kis utána olvasással hamar kiderült, hogy nem találtam fel a spanyol viaszt és a hét minden egyes napjának bizonyítható köze van annak angol (valamint egyéb újlatin és germán nyelvű) elnevezéséhez. Innen én elégedetten tovább is léptem a következő logikus következtetésre: alighanem a Meidzsi korban (19. század) kerültek be a japán nyelvbe, tükörfordítással, igaz? Hát, sajnos, nem igaz. Az igazság ugyanis még ennél is érdekesebb!

A történet az ókori Babilóniában kezdődik, ahol nagyon fejlett volt a csillagászat – az egész hellenisztikus világ asztrológiai tudása innen származott. Hét égitestet ismertek, azokat, amelyek szabad szemmel láthatóak a Földről: Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz. Az ókori Rómában az égitestekhez egy-egy istent is párosítottak, és amikor bevezették a hétnapos hetet, a hét napjai ezekről az istenekről kapták nevüket. Sok európai nyelvben a mai napig megfigyelhető ennek nyoma, a germán nyelvekben például egyes germán isteneket feleltettek meg a római isteneknek, és a napok elnevezései az ő nevüket őrzik. (Pl. csütörtök, azaz Jupiter napja angolul Thursday = Thor’s day, azaz Thor napja – ugyanis Thor, a villámisten felel meg a villámokat szóró Jupiternek.)

Toronyóra a napokat jelképező római istenek ábrázolásaival (Heilbronn városában)

Azon persze nem vagyunk meglepődve, hogy egy a Római Birodalomból származó szokás elterjedt egész Európában. Azt viszont kevesen tudják, hogy a középkor előtt, mielőtt az arab civilizáció elzárta a keresztény Európát Ázsiától, a Mediterráneum és Kína között élénk kereskedelmi kapcsolatok folytak a Selyemúton. Természetesen ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden karaván végig ment Pekingtől Konstantinápolyig (ha történt is valaha ilyen, biztosan nagyon ritka volt), de az egyes állomások között utazó portékák mellett az információk is eljutottak a világ egyik végéből a másikba – még ha időnként kicsit torzultak is.

A Selyemút

Így történhetett, hogy hétnapos hét és a napok nevének égitesteken alapuló elnevezése végül eljutott Kínába is! Egyes források szerint már a 4. században, mások szerint csak a 8.-ban, de egy biztos: a 8. század végén Kóbó Daisi (弘法大師), japán tudós buddhista szerzetes, a kor egyik legnagyobb gondolkodója elhozta Japánba is. Japánban a Heian kortól (isz. 794-1185) egészen a Meidzsi korig (1868-1912) ezt a 8. században átvett naptárrendszert alkalmazták, egészen addig, míg át nem tértek a modern nyugati naptárra. A napok elnevezéseit azonban ekkor is megtartották, hiszen a rendszerhez – nem meglepő módon – tökéletesen passzoltak.

Kínában persze nem a római istenek nevéből származó elnevezések honosodtak meg, a kínaiak ugyanis szintén ismertek a szabad szemmel látható égitesteket, sőt, nevük is volt rájuk. Ezek a nevek taoista elképzeléseken alapulnak: az égitestek az 5 elem (tűz, víz, fa, fém, föld) nevét viselik.

Magyar név Latin név Fordítás Angol név Égitest japán neve Japán név
hétfő dies Lunae Hold napja Monday cuki /gecu/
(月)
gecujóbi
(月曜日)
kedd dies Martis Mars napja Tuesday kaszei
(火星)
kajóbi
(火曜日)
szerda dies Mercuri Merkúr napja Wednesday szuiszei
(水星)
szuijóbi
(水曜日)
csütörtök dies Iovis Jupiter napja Thursday mokuszei
(木星)
mokujóbi
(木曜日)
péntek dies Veneris Vénusz napja Friday kinszei
(金星)
kinjóbi
(金曜日)
szombat dies Saturni Szaturnusz napja Saturday doszei
(土星)
dojóbi
(土曜日)
vasárnap dies Solis Nap napja Sunday hi /nicsi/
(日)
nicsijóbi
(日曜日)

Ha tetszett a cikk, kövess Facebookon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Üzemelteti a(z) WordPress | Téma: Baskerville 2 by Anders Noren.

Fel ↑