4 japán dal, amit a nagymamád is imádni fog!

Létezik egy japán könnyűzenei műfaj, amit sokszor „öregek zenéje” néven aposztrofálnak: úgy hívják, hogy enka (演歌). Ez egy olyan műfaj, amit szeretni kicsit ciki, de nem ismerni még cikibb, amit senki sem hallgat, de mindenki el tud énekelni. Én magam nem állítanám, hogy kifejezetten szeretném az enka műfajt – de van néhány enka, amit kifejezetten szeretek, így ebben a cikkben ezeket fogom bemutatni nektek. 🙂
A magyar nótához hasonló karriert befutó és nagyon hasonló megítélés alá eső enka a 20. század második felében volt a legnépszerűbb (bár a mai napig élő műfajról van szó). Mivel hagyományos japán zenei alapokra épít, a háború utáni évtizedekben élte virágkorát, amikor a háborús vereség az egész országot alapjaiban rázta meg, majd a gyors gazdasági sikerek (az ún. japán gazdasági csoda) egy egész nemzet büszkeségét egyszerre adták vissza. A nosztalgikus, balladisztikus, ismerős zenei alapokra építő, mégis újszerűen modern enka egy egész nemzedék zenei ízlését határozta meg. Érdekessége még, hogy sokszor finom iróniával mutatja be saját korát, csipetnyi gúnnyal árnyalva az általános képet, ami nem is rossz teljesítmény egy olyan műfajtól, ahol az elsődleges követelmény az, hogy a dalok legyenek fülbemászóak.
Az enka műfaját egyébként részben pontosan ez a dallamosság konzerválta, ugyanis a könnyen énekelhető enka dalok a mai napig állandó szereplői a baráti karaoke esteknek – már csak ezért is érdemes velük megismerkedni. Úgyhogy az alábbiakban következik egy szubjektív lista 4 dalról, ami nekem ilyen-olyan okoknál fogva tetszik és úgy gondolom, másoknak is érdemes lehet meghallgatni. 🙂

 1. Ue o muite arukó (上を向いて歩こう)

Szakamoto Kjú (坂本九) 1961-es dala a mai napig töretlen népszerűségnek örvend Japánban. Meglepő módon a dal végül világszerte híres lett, több, mint 13 millió példányban kelt el és 1963-ban még az amerikai toplisták élére is felkerült, ami nagy teljesítmény egy nem angol nyelven szóló daltól. Talán pont ezért a nemzetközi piacon nem a nehezen megjegyezhető Ue o muite arukó címen, hanem SUKIYAKI (ejtsd: szukijaki) címen jelentették meg. (A szukijaki egy japán étel, aminek semmi köze nincsen a dalhoz, egyszerűen csak a dal származási országára utal.) Érdekesség még, hogy a dalt nem Szakamoto írta, hanem Rokuszuke Ei, eredetileg saját maga számára. Állítólag egy diáktüntetésről hazafelé sétálva született meg a dal, amikor Rokuszuke ráébredt, hogy a megmozdulások (amelyek célja egyébként az amerikai haderők jelenlétének visszaszorítása volt) alighanem hiábavalóak – a szöveg mégsem politikai tartalmú, hanem egy mély csalódottsággal küzdő férfi általános fájdalmát énekli meg. A cím azt jelenti „Felfelé nézve sétálok” és a következő sor mindjárt meg is magyarázza, miért: „… nehogy kicsorduljanak a könnyeim”…

 2. Otoko to onna no love game (男と女のラブゲーム)

Ez a duett 1986-ban a Takeda Gyógyszergyár egyik reklámjához készült, akkor még rövidebb verzióban, de végül olyan jó fogadtatásra talált, hogy elkészítették a ma ismert teljes verziót. A dal egy férfi és egy nő diszfunkcionális kapcsolatát mutatja be jó adag iróniával. A fülbemászó dallam és a refrénben elhangzó „te vagy az oka annak, hogy túl sokat ittam” mondat átütő sikert ért el és a dal hamarosan a karaoke estek kedvelt szereplőjévé vált – ezt a szerepét a mai napig megőrizte.
Előadói Takeda Tecuja (武田鉄矢) és Asikava Josimi (芦川よしみ).

3. Dzsinszei iroiro (人生いろいろ)

1987-ben jelent meg Simakura Csijokónak (島倉千代子, 1938 – 2013), az enka királynőjének talán leghíresebb dala. (Egy népszerű tévésorozat, a Szandodzsima főcímdala is volt, ismertségét részben ennek köszönheti.)  Eredeti címe Varaibanasi nyi site (笑いばなしにして) lett volna, ami valami olyasmit jelent, hogy „Tegyünk úgy, mintha ez csak egy vicces anekdota lenne”, de valójában japánul is kicsit nehezen értelmezhető. Épp ezért végül a dal címét megváltoztatták Dzsinszei iroiróra, amit azt jelenti, „Az élet ilyen is, meg olyan is”. (=„Egyszer fent, egyszer lent” 🙂 ). Érdekesség még, hogy eredetileg lett volna a dalszövegben egy rész, ahol a lírai hős alkoholba fojtja bánatát, de mivel Simakura Csijoko nem ivott, ezt a részt átírták.
A dal szerelmi bánatról szól, arról, hogy a szerelmek (azaz férfiak) jönnek-mennek, de hát az élet már csak ilyen: sokszínű – pontosan úgy, mint a nők maguk is.

4. Nada szószó (夏川 りみ:涙そうそう)

Ez a dal már egy nagyon modern enka, eredetileg Morijama Rjóko száma 1998-ből, de Nacukava Rimi 2001-es feldolgozása tette országos sikerré. A cím okinavai nyelven (ami a japán nyelvből kifejlődött, de önálló nyelvnek számít) azt jelenti, „Hullanak a könnyeim”, japánul úgy hangzana: namida ga poroporo kobore ocsiru (涙がぽろぽろこぼれ落ちる). Nacukava Rimit ez a cím a testvére halálára emlékeztette, ezért megtartotta és eköré a szomorú érzés köré építette fel saját dalszövegét, amelyben a lírai hős egy régi fotóalbumot lapoz fel.

Hogy tetszett ez a válogatás? Neked van kedvenc enkád? 🙂

Ha tetszett a cikk, kövess Facebookon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Üzemelteti a(z) WordPress | Téma: Baskerville 2 by Anders Noren.

Fel ↑