4 japán dal, amit a nagymamád is imádni fog!

Létezik egy japán könnyűzenei műfaj, amit sokszor „öregek zenéje” néven aposztrofálnak: úgy hívják, hogy enka (演歌). Ez egy olyan műfaj, amit szeretni kicsit ciki, de nem ismerni még cikibb, amit senki sem hallgat, de mindenki el tud énekelni. Én magam nem állítanám, hogy kifejezetten szeretném az enka műfajt – de van néhány enka, amit kifejezetten szeretek, így ebben a cikkben ezeket fogom bemutatni nektek. 🙂

Európa Japánja: Izland

Leglelkesebb lektoromnak, Urannak. Remélem, eljutsz mindkét országba! ♡

 

Nincs mit szépíteni a helyzeten, a Komorebi bejelentetlen nyári szünetet tartott az elmúlt hónapokban. Engem is meglepett, hogy milyen sokan kérdezték, mikor lesz már végre valami új olvasnivaló? Nagyon jól esett, hogy ennyire szeretitek az írásaimat és köszönöm a türelmeteket. Nem szeretnék hosszan magyarázkodni (egyszer majd talán írok egy cikket arról is, hogy a “magyarázkodás” (言い訳) a japán nyelvben milyen negatív dolog), sajnos sok személyes probléma együttállása okozta, hogy egészen egyszerűen nem tudtam a bloggal foglalkozni.

Na de, azzal együtt, hogy megküzdöttem a nyáron jó pár komoly kihívással, óriási szerencse is ért, ugyanis július első felében 11 napot töltöttem Izlandon turistaként. Nyaralásom során úton-útfélen eszembe jutott néhány izgalmas párhuzam Izland és Japán között, így úgy döntöttem, hogy hazatérve az első cikk, amit megírok, erről fog szólni. Remélem, szeretettel fogadjátok! 🙂

Tovább olvasom: “Európa Japánja: Izland”

A szuvenírvásárlás titkos japán útjai

Véget ért a Golden Week, japánok milliói tértek vissza hétfővel a munkába. Közülük kb. 23 millióan utaztak el a múlt héten különböző bel- vagy külföldi célpontokra, hogy élményekkel, fényképek ezreivel és szuvenírekkel megrakott táskával térjenek haza. Csakhogy a szuvenírek nagyrésze nem hűtőmágnes vagy bólogatós kutya és nem is azzal a céllal vásárolták, hogy a könyvespolc egy megbecsült pontjára kihelyezve emlékeztesse a háziakat az élménydús nyaralás napjaira. Nem, Japánban a szuvenír is komoly társadalmi kötelezettség, tele kimondatlan szabályokkal, elvárásokkal. Tovább olvasom: “A szuvenírvásárlás titkos japán útjai”

10 érdekesség a Golden Weekről

Japánban a dolgozó emberek számára az egyik legnagyobb áldás az ún. Golden Week (ゴールデン・ウィーク), azaz az Aranyhét április végén-május elején, amikor négy munkaszüneti nap véletlenszerű torlódása szerencsés években akár egy egész hét szabadságot is eredményezhet.

Április 29. Sóva napja (昭和の日, sóva no hi), május 3. az Alkotmány napja (憲法記念日, kenpókinenbi), május 4. Zöld nap (みどりの日, midori no hi), május 5. pedig a Gyermekek Napja (こどもの日, kodomo no hi) – ez a négy ünnep keretezi az Aranyhetet. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány érdekességet erről az időszakról, amiket jó tudni! Tovább olvasom: “10 érdekesség a Golden Weekről”

Japán vonatok, ahová az utasokat betuszkolják az ajtón

Időről időre lehet olyan videókkal találkozni az Interneten, ahol a japán tömegközlekedés egyik vagy másik hihetetlen aspektusát emelik ki. Tényleg fehérkesztyűs emberek tuszkolják fel az embereket a reggeli csúcsban a vonatokra? Tényleg kimászik a jegyautomatából valaki, ha gondunk van és segít megvenni a jegyet? Tényleg meghajol a kalauz, amikor belép a vonatkocsiba? És tényleg hangos kiáltásokkal indítják a vonatot, amikor elhagyja az állomást? Tovább olvasom: “Japán vonatok, ahová az utasokat betuszkolják az ajtón”

Cseresznyevirágnézés: a mesterséges hagyomány, ami Japán jelképévé vált

Bátor vállalkozás rövid, de érdekes cikket írni a cseresznyevirágról, hiszen a japánul szakura (桜) néven ismert virág a japán kultúra olyannyira szerves része, hogy nem csak a japánok tudatában, de még a külföldiekében is egybeforrott azzal – egymagában szimbolizálva mindent, ami hagyományos és japán. A japánok egyszerűen imádják a cseresznyevirágot: szakuraminta látható még a százjenes érme hátulján is, de ez az egyik legkedveltebb minta  a képzőművészetben, az egyik legelterjedtebb motívum az irodalomban és visszatérő elem a komoly- és könnyűzenében is. Tovább olvasom: “Cseresznyevirágnézés: a mesterséges hagyomány, ami Japán jelképévé vált”

A hét napjainak japán elnevezései egyenesen a Római Birodalomból származnak!

A hét napjainak elnevezése mögött elképesztő történet húzódik. Amikor először jöttem rá, hogy az angol Sunday és a japán nicsijóbi is szó szerint azt jelenti, „a Nap + nap”, majd belegondoltam, hogy a Monday akár Moonday is lehetett valamikor, azaz „Hold + nap”, pont mind a japán dojóbi – hát megmondom őszintén, nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen rejtett összefüggésekre bukkantam. Kis utána olvasással hamar kiderült, hogy nem találtam fel a spanyol viaszt és a hét minden egyes napjának bizonyítható köze van annak angol (valamint egyéb újlatin és germán nyelvű) elnevezéséhez. Innen én elégedetten tovább is léptem a következő logikus következtetésre: alighanem a Meidzsi korban (19. század) kerültek be a japán nyelvbe, tükörfordítással, igaz? Hát, sajnos, nem igaz. Az igazság ugyanis még ennél is érdekesebb! Tovább olvasom: “A hét napjainak japán elnevezései egyenesen a Római Birodalomból származnak!”

Mi fán terem az ikebana?

Az ikebana (生け花) a japán virágrendezés művészete, mely szó szerint „élő virágot” jelent, de nevezik még kadónak (華道), a „virágok útjának” is. Ezt a művészetet elsősorban a japán esztétika különbözteti meg a nyugati virágrendezéstől. Az ikebana – mint minden japán művészet – kerüli a szimmetriát, nagy hangsúlyt fektet az üres terekre és nem használ túl sok viráganyagot sem, a kompozíciók mindig szellősek maradnak. Ezek a szabályok épphogy ellentmondanak a nyugati virágtál-készítés alapelveinek, amelyben a szimmetria és az üres helyek minél több virággal való kitöltése dominál. Talán az egyetlen alapelv, ami megegyezik az ikebanában és a megszokott virágkötészetben, hogy a páros számokat amennyire lehet, kerülik. Tovább olvasom: “Mi fán terem az ikebana?”

Üzemelteti a(z) WordPress | Téma: Baskerville 2 by Anders Noren.

Fel ↑