Japán vonatok, ahová az utasokat betuszkolják az ajtón

Időről időre lehet olyan videókkal találkozni az Interneten, ahol a japán tömegközlekedés egyik vagy másik hihetetlen aspektusát emelik ki. Tényleg fehérkesztyűs emberek tuszkolják fel az embereket a reggeli csúcsban a vonatokra? Tényleg kimászik a jegyautomatából valaki, ha gondunk van és segít megvenni a jegyet? Tényleg meghajol a kalauz, amikor belép a vonatkocsiba? És tényleg hangos kiáltásokkal indítják a vonatot, amikor elhagyja az állomást? Tovább olvasom: “Japán vonatok, ahová az utasokat betuszkolják az ajtón”

Hogy lehet japánul gépelni?

Japánul gépelni nem egyszerű, hiszen a japán nyelvben többezer írásjegy létezik, ráadásul az írásuk négyféle írásmód kombinálásából jön létre. (Kétféle szótagírás, azaz a hiragana és katakana, egy fogalomírás, azaz a kandzsi és latin betűk kombinációja. – A japán nyelvről bővebben itt olvashatsz.) Hogy tudnak a japánok mégis ugyanolyan gyorsan gépelni, mint mi? És miért nem sokkal nagyobb a billentyűzetük, mint a miénk? Tovább olvasom: “Hogy lehet japánul gépelni?”

Cseresznyevirágnézés: a mesterséges hagyomány, ami Japán jelképévé vált

Bátor vállalkozás rövid, de érdekes cikket írni a cseresznyevirágról, hiszen a japánul szakura (桜) néven ismert virág a japán kultúra olyannyira szerves része, hogy nem csak a japánok tudatában, de még a külföldiekében is egybeforrott azzal – egymagában szimbolizálva mindent, ami hagyományos és japán. A japánok egyszerűen imádják a cseresznyevirágot: szakuraminta látható még a százjenes érme hátulján is, de ez az egyik legkedveltebb minta  a képzőművészetben, az egyik legelterjedtebb motívum az irodalomban és visszatérő elem a komoly- és könnyűzenében is. Tovább olvasom: “Cseresznyevirágnézés: a mesterséges hagyomány, ami Japán jelképévé vált”

A hét napjainak japán elnevezései egyenesen a Római Birodalomból származnak!

A hét napjainak elnevezése mögött elképesztő történet húzódik. Amikor először jöttem rá, hogy az angol Sunday és a japán nicsijóbi is szó szerint azt jelenti, „a Nap + nap”, majd belegondoltam, hogy a Monday akár Moonday is lehetett valamikor, azaz „Hold + nap”, pont mind a japán dojóbi – hát megmondom őszintén, nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen rejtett összefüggésekre bukkantam. Kis utána olvasással hamar kiderült, hogy nem találtam fel a spanyol viaszt és a hét minden egyes napjának bizonyítható köze van annak angol (valamint egyéb újlatin és germán nyelvű) elnevezéséhez. Innen én elégedetten tovább is léptem a következő logikus következtetésre: alighanem a Meidzsi korban (19. század) kerültek be a japán nyelvbe, tükörfordítással, igaz? Hát, sajnos, nem igaz. Az igazság ugyanis még ennél is érdekesebb! Tovább olvasom: “A hét napjainak japán elnevezései egyenesen a Római Birodalomból származnak!”

A japánok és a KitKat

A Japánba látogató külföldiek rendszeresen megdöbbennek azon, milyen elképesztően széles ízválasztékban kapható a KitKat. Ezek közül a legelterjedtebb természeten a zöldteás, ami szinte bármelyik boltban kapható, de a több, mint harmincféle jelenleg forgalmazott íz között találkozhatunk például a konvencionálisabb sárgadinnyés, cseresznyés, epres, joghurtos, mangós, sajttortás, de akár az extrémebb édesburgonyás, szójaszószos, vaszabis, szakés vagy cseresznyevirágos (szakurás) verzióval is. Tovább olvasom: “A japánok és a KitKat”

Üzemelteti a(z) WordPress | Téma: Baskerville 2 by Anders Noren.

Fel ↑