Európa Japánja: Izland

Leglelkesebb lektoromnak, Urannak. Remélem, eljutsz mindkét országba! ♡

 

Nincs mit szépíteni a helyzeten, a Komorebi bejelentetlen nyári szünetet tartott az elmúlt hónapokban. Engem is meglepett, hogy milyen sokan kérdezték, mikor lesz már végre valami új olvasnivaló? Nagyon jól esett, hogy ennyire szeretitek az írásaimat és köszönöm a türelmeteket. Nem szeretnék hosszan magyarázkodni (egyszer majd talán írok egy cikket arról is, hogy a “magyarázkodás” (言い訳) a japán nyelvben milyen negatív dolog), sajnos sok személyes probléma együttállása okozta, hogy egészen egyszerűen nem tudtam a bloggal foglalkozni.

Na de, azzal együtt, hogy megküzdöttem a nyáron jó pár komoly kihívással, óriási szerencse is ért, ugyanis július első felében 11 napot töltöttem Izlandon turistaként. Nyaralásom során úton-útfélen eszembe jutott néhány izgalmas párhuzam Izland és Japán között, így úgy döntöttem, hogy hazatérve az első cikk, amit megírok, erről fog szólni. Remélem, szeretettel fogadjátok! 🙂

Tovább olvasom: “Európa Japánja: Izland”

Cseresznyevirágnézés: a mesterséges hagyomány, ami Japán jelképévé vált

Bátor vállalkozás rövid, de érdekes cikket írni a cseresznyevirágról, hiszen a japánul szakura (桜) néven ismert virág a japán kultúra olyannyira szerves része, hogy nem csak a japánok tudatában, de még a külföldiekében is egybeforrott azzal – egymagában szimbolizálva mindent, ami hagyományos és japán. A japánok egyszerűen imádják a cseresznyevirágot: szakuraminta látható még a százjenes érme hátulján is, de ez az egyik legkedveltebb minta  a képzőművészetben, az egyik legelterjedtebb motívum az irodalomban és visszatérő elem a komoly- és könnyűzenében is. Tovább olvasom: “Cseresznyevirágnézés: a mesterséges hagyomány, ami Japán jelképévé vált”

Mi fán terem az ikebana?

Az ikebana (生け花) a japán virágrendezés művészete, mely szó szerint „élő virágot” jelent, de nevezik még kadónak (華道), a „virágok útjának” is. Ezt a művészetet elsősorban a japán esztétika különbözteti meg a nyugati virágrendezéstől. Az ikebana – mint minden japán művészet – kerüli a szimmetriát, nagy hangsúlyt fektet az üres terekre és nem használ túl sok viráganyagot sem, a kompozíciók mindig szellősek maradnak. Ezek a szabályok épphogy ellentmondanak a nyugati virágtál-készítés alapelveinek, amelyben a szimmetria és az üres helyek minél több virággal való kitöltése dominál. Talán az egyetlen alapelv, ami megegyezik az ikebanában és a megszokott virágkötészetben, hogy a páros számokat amennyire lehet, kerülik. Tovább olvasom: “Mi fán terem az ikebana?”

Üzemelteti a(z) WordPress | Téma: Baskerville 2 by Anders Noren.

Fel ↑